PokerStrategy.com Home
Home
Kings

WSOP-2011, avagy sok munka semmiért...(második rész)

2011.07.15 03:46 by Luigi
Luigi | (7) hozzászólás | (0) kapcsolódó anyag

My picture!
A harmadik napon ~harminc nagyvakkal kezdtem. Nagyon magas volt az ante (6000-12000 + 2000), és a legtöbb ellenfelemtől óvatos játékra lehetett számítani, így meg akartam tolni a nap elejét, még akkor is, ha pl. Lex Veldhuis is az asztalomon volt, akinek nyilván hasonló tervei voltak. 

Rögtön az első handben QToffal emeltem UTG+1, UTG+2 pedig egy fiatal, de elég őszinte, gyenge-feszes játékos 3betelt 2,5-szereset. Mindenki dobott, nekem pedig volt pár okom, hogy mérlegeljem a 4bet-allint: előző nap végig együtt játszottam ezzel a sráccal, látta, hogy elég aggró vagyok, ráadásul két alkalommal is UTG emeltem a nagyvakjára T8s-dal, és mindkét esetben nagy kasszát nyertem ellene mutatással. Ez biztosan nyomot hagyott benne, ráadásul ez ideális helyzet számára, hogy nyomás alá helyezze a teljes stackemet, emellett a lapom is egész jó a pushra.

Végül azonban úgy döntöttem, hogy a vér nem válik vízzé, az előző napi játékát fontosabbnak ítéltem meg, mint azt, hogy ez mennyire jó spot neki, és dobtam. Később ez a srác az 5. helyen végzett, és másnap, amikor gratuláltam neki, rákérdeztem erre a handre, és azt mondta, hogy bár jó helyzet volt a laza 3betre, AK-ja volt. Megint csak nincs garancia arra, hogy igazat mondott, de szerintem egy döntő asztal és élete legnagyobb eredménye utáni felszabadult hangulatban, úgy, hogy jó eséllyel évekig nem fogunk újra egy asztalon játszani, ritkán fog füllenteni, úgyhogy valószínűleg jó döntés volt a dobás.

A következő lopási kísérletem már sikerrel járt, majd következett a kulcshand: UTG emelt egy 60 nagyvakos nagystack teljes 3 nagyvakig(!), én pedig UTG+2 kilences párra néztem le. 29 nagyvakkal ezt a legtöbb szolid játékos ellen ebben a helyzetben eldobom, más típusú játékosok ellen esetleg egyben visszatolom, hősök ellen 3bet-callolom, de itt volt két olyan tényező, ami miatt a call mellett döntöttem.
Az első, hogy ellenfelem bár fiatal volt, az előző nap egyáltalán nem játszott vérengzően agrón, inkább egy passzívabb, egyenesebb playának tűnt (hendonmob szerint is főleg horse versenyeken ért el eredményeket). Úgy gondoltam, valószínűleg kevesebbszer fog kibarrelezni vagy bármilyen más formában nehéz helyzet elé állítani, emiatt remélhetőleg többször el fogom tudni vinni a potot mutatással, mint a legtöbb online pró ellen.
Másik érvem a call mellett az volt, hogy átolvasva az előző nap leosztásait pokernews-on, ez a játékos kétszer is slowplayelt AA-t preflop, amiből arra következtettem, hogy jó eséllyel felmerül benne a gyanú, hogy én is slowplayelek valamit (ami ebben a helyzetben több mint valószínű), ami megint csak őszintébb játékot, és több terítést eredményez majd.
Apróság, de az irgalmatlanul magas ante és a 8-fős asztal is inkább a játék, mint a dobás mellett szólt.
Nem túl boldogan tehát, de a call mellett döntöttem.
Mindenki dobott a kisvakon ülő Veldhuis-ig, aki 19 nagyvakkal allint jelentett, az eredeti emelő pedig dobott...
328 ezerre kellett megadnom 192 ezret, azaz 37%-ra van szükségem a range-e ellen, nem számolva az amúgy igen jelentős ICM-hatással.

Bár nehezen tudtam elképzelni, hogy ilyen odds-szal 99-et dobjak, nem szerettem volna semmit elkapkodni, így elég sokat gondolkodtam.
A fő gondom az volt, hogy Rasziról feltételeztem, hogy képes belőni a range-inket, és emiatt extrém feszesen fog pusholni.
Nem feltétlenül kell betűre ismernie a range-emet, de nézzük meg, hogy is néz ki!
Párokból 99 az alja, bár mint fentebb szó esett róla azt is dobom a legtöbb ellenfél ellen, TT-JJ elég valószínű, élő versenyen nem biztos, hogy 3betelem őket UTG ellen, QQ nem túl valószínű, sérülékenysége miatt kb. 70-80%-ban 3betelem ebben a helyzetben, KK/AA elég valószínű, history nélkül csak ritkán, óriás nitek, vagy igazi húsos verebek ellen 3betelem ezeket. Nem pár lapokból  AQ a legvalószínűbb, néha gyengébb játékosok ellen AJs is szóba jöhet, illetve olyan EP lazán emelő játékosok ellen, akik tudják, hogy mennyire a közepes-magas párok felé súlyozott a calloló range-em, időről-időre bele szoktam csempészni pár egyszínű Ax-et, nagyon ritkán KQs-ot is.
Egyéb spekulatív lap nincs a range-emben (talán majd jövőre:), úgyhogy nem nehéz belátni, hogy Raszi, figyelembe véve, hogy az eredeti emelő is könnyen lehet erős, nem számolhat fold-equity-vel.

Pontos számításokat persze lehetetlen az asztalnál elvégezni, úgyhogy némi töprengés után a call mellett döntöttem, és megrökönyödéssel vegyes örömmel vettem tudomásul, hogy Raszi AJoffot mutatott.

Ha valaki esetleg nem értené, hogy a fentiek fényében miért borzalmas az allinja, jöjjön egy kis PokerStove!

A fent vázolt call range-em nagyjából a következő(az egyedi kombinációkat azoknál a lapoknál használtam, amiknél nem 100%-ban játszom callal az adott ellenfél ellen, ill. suited A-okból csak az A5-öt és A3-at raktam be, mert csak ritkán bűvészkedem velük):
KK+,QcQd,JJ-TT,9c9d,9c9h,9c9s,AQs,A5s,A3s,KcQc,KdQd,AQo

ez a lapok kb. 4,1%-a

Raszi allinjára az A5s-t és az A3s-t dobom el, ami a range-emnek kb. 14%-a.

A maradék range-em ellen AJo-val 31%-ot fog hozni, úgy hogy az UTG játékos dobása esetén 222 ezret tesz kockára 228+16+18+36=298 ezerért, azaz közel 43%-ra lenne szüksége.
Nagyjából 61 ezer zsetont veszít minden showdown-on, és az esetek 14 %-ában visz el tőlem mutatás nélkül egy 106 ezres potot.

Csak ellenem játszva a partit (az UTG 3X-et emelő feszesebb játékost „dead-money”-ként kezelve) is vastagon mínuszos move volt ez Lex részéről, nyilván az eredeti emelő ezen az eredményen még jelentősen ront a holland szemszögéből. És akkor még az ő esetében sem beszéltünk az ICM-hatásról (közel 90%-ban mutatásra kerül majd sor) és a gyenge mezőnyről, úgyhogy egészen biztosan borzalmas megmozdulás, de persze mindenkinek vannak gyenge pillanatai.


Érdekes végigszámolni, hogy vajon az én második callom helyes-e, és ha igen, milyen feltételek mellett/milyen range ellen.

Saját magam Raszi helyzetében valószínűleg TT+, AQ+ range-dzsel tolnám be a 19 nagyvakomat, és azt hiszem ez egy jó becslés bármilyen kompetens játékos laptartományára:

equity win tie      pots won pots tied
Hand 0: 62.740%   62.54% 00.20%      66392000   214449.00   { TT+, AQs+, AQo+ }
Hand 1: 37.260%   37.06% 00.20%      39341950   214449.00   { 9h9s }

Azaz neccesen, de nincs meg a szükséges equity, és akkor még mindig nem beszéltünk az ICM-hatásról és a mezőny minőségéről, amivel meglepő talán, de egészen biztosan dobássá válik a 99, még ilyen odds-szal is. Ebből persze az is következik, hogy a fentebb részletezett érvek ellenére az első call is rosszabbá válik, bár arra emlékszem, hogy csak Raszi stackje volt problémás, mindenki másnak 35bb felett volt, ill. egy ss ücsörgött 8bb-vel.

Nézzük meg, vajon egy lazább range ellen jó-e a call!

equity win tie      pots won pots tied
Hand 0: 55.746%   55.00% 00.74%      83820276  1134524.00   { 88+, AJs+, KQs, AJo+ }
Hand 1: 44.254%   43.51% 00.74%      66305732  1134524.00   { 9h9s }

Ez ellen a range ellen már 44%-ot hozunk, ami 0 ICM mellett elég, de háromezres mezőnyben utolsó 25 embernél érzésem szerint kevés. 

Ha egy kedves olvasóm tud pontos számítást, levezetést végezni arra, az ismert kifizetési struktúra mellett a fenti helyzetben a stackünk 2/3-áért milyen equity-vel lehet meglépni ezt a callt, nagyon megköszönném!

Számomra kicsit meglepő ez az eredmény, mert ha ez nem egy fontos élő versenyen történik (vagy nem veszítem el a flipet), valószínűleg eszembe sem jut, hogy a második call mennyire határeset/rossz. Persze élő versenyeken (no meg persze online is) egészen szörnyű move-okkal találkozik az ember, így lehetséges, hogy az átlag játékosnak még Rasziénál is tágabb a push-range-e, és emiatt dobhatatlan a 99 (ha már az első callt megejtettük), de ettől függetlenül az a sejtésem, hogy a mai netes tornajátékban kezd elsorvadni az ICM-hatás jelentősége, és ez a berögződés élő versenyeken, amikből alig játszunk pár tucatot egy évben, különösen kártékony lehet.

Hogy rövidre fogjam a verseny történetét, 2237J boardon elveszítettem a flipet, majd kétszer sikeresen pusholtam, végül pedig kisvakról K4offal betoltam 14-15 nagyvakot, a későbbi 5. helyezett pedig hosszas gondolkodás után(!) lecallolt AJ-val, nem javultam, 23. lettem.

Frici története pedig már történelem: nagyon fegyelmezett játékkal, parádésan menedzselve a többnyire szűk stackjét, 4. helyen végzett, megajándékozva a magyar tábort egy újabb fantasztikus szurkolási élménnyel, és (midezidáig) a legjobb idei eredménnyel. Kevés szerényebb, szorgalmasabb grindert ismerek Fricinél, azt hiszem tökéletes helyre került a nyeremény, biztos vagyok benne, hogy a jövőben egyre többet fogunk hallani róla mtt-k kapcsán.

Ez volt a második rész, legyetek jók, hamarosan jelentkezem a folytatással!

WSOP-2011, avagy sok munka semmiért...(első rész)

2011.07.13 04:15 by Luigi
Luigi | (6) hozzászólás | (0) kapcsolódó anyag

My picture!
Pár órával ezelőtt búcsúztam a főversenytől, ami azt jelenti, hogy az utolsó remények is elszálltak, idén nekem nem sikerült maradandót alkotnom Vegasban:(

Elnézést mindenkitől, aki várta a blogpostokat tőlem, de egészen elképesztő mennyiséget játszottam, most tényleg nem lustaság, hanem időhiány miatt nem tudtam jelentkezni. Remélem akik Twitteren is követnek, azok kellő bepillantást kaphattak az őrült grindba.

Június másodikától kezdődően talán ha 3-4 szabadnapom volt, ezeket pedig többnyire végigaludtam, esetleg megpróbáltam egy kis időt szakítani Zsuzsira (nem sok sikerrel) vagy egy kis futásra, de legesleginkább azon járt a fejem, hogyan javíthatnék kicsit a játékomon. Ez utóbbi talán az egyetlen pozitív hozadéka az idei WSOP-nak: úgy érzem már itt rengeteget fejlődtem, nem beszélve arról a hegynyi gondolatról/ötletről amit összeírtam magamnak, és amiknek a végiggondolásával a következő évben remélhetőleg javíthatom/színesíthetem majd a játékomat.

Pedig bíztatóan indult a világbajnokság: az első pár héten ötször is sikerült pénzbe érni, kiemelkedik közülük az 1000$-os donkament, ahol igazán jók voltak az esélyeim egy nagy eredményre, de sajnos a 3. nap rosszul alakult, így be kellett érnem a 23. hellyel.
Az 1000-1500$-os versenyekről érdemes tudni, hogy kb. a Sunday Millionokkal megegyező a színvonal, ennek megfelelően az utolsó három asztalon alig-alig volt kompetens játékos a későbbi győztes Jason Sommerville-en és a 4. helyen záró Friciricsen kívül, így igazán fájdalmas belegondolni, mi lehetett volna, ha csak egy icike-picikét jobban megy a lap...
Volt pár érdekes momentum ezen a versenyen, nézzük sorrendben!
Az első nap elég szenvedős volt, próbáltam egy jó, alapvetően feszes, szelektíven agró játékot játszani, ami egész jól működött egészen addig, amíg a nap utolsó vakszintjén be nem raktam AK-val KQ ellen preflop, és QQxxx board után vissza nem estem kettő, azaz kettő nagyvakra.
Ezt a két nagyvakot már nem pazaroltam el holmi ász-királyokra, inkább a sokkal megbízhatóbb kombináció hírében álló Kd4d-be fektettem, és nem is kellett csalódnom, négyszereztem AA ellen flössel. 8-9 nagyvakomat A6off hátán küldtem csatába, szerencsére találtam egy balekot, aki még hitt az ász-királyban, így 19 nagyvakkal várhattam a következő partit.
UTG JJ-val 19 bb-ből már normál 2,1X emelés mellett döntöttem, nagyon gyenge asztal volt, könnyen kaphattam callt bármilyen spekulatív laptól. De nem call érkezett, hanem 4,2bb-ig reraise UTG+2 egy kb. 45 éves képzetlennek tűnő amcsitól, mindenki más dobott. Már lendült volna a kezem, hogy beteszem a stackem, hiszen nem szokásom 19 nagyvakból JJ-t dobálnom, de aztán vettem a fáradtságot, és átgondoltam kicsit jobban a helyzetet. A probléma az, hogy nem tudom elképzelni sem azt, hogy egy ilyen ember blöfföljön ebben a spotban (főleg nem egy tologatós shortstack ellen), sem azt, hogy AK-val ilyen méretezéssel emeljen vissza, de még azt is nehezen, hogy 99-88-cal, vagy kisebb kézbepárral 2x raise-eljen, és ne pedig olyat emeljen, amivel egyértelműen jelzi, hogy soha nem fog dobni (amit általában szoktak közepes játékosok ebben a helyzetben). Bár mindennek ellenére sokszor mégis berakom itt JJ-val (nem online játékra gondolok, ott kb. nincs más választásod, mint allin menni), ezúttal összeszorítottam a fogam és dobtam. (Bár nem feltétlenül kell igazat mondania, nap zárásakor az ellenfelem bosszúsan annyit mondott, hogy igazán berakhattam volna amikor olyan sokat gondolkodtam, mert KK-ja volt.). Nem sokkal később TT-zel nyertem egy flipet AQ ellen, majd nem tudtam már partiba keveredni, 16 ezerrel jutottam második napra, ami 16 nagyvakot jelentett a kezdő vakszinten.
Aztán a második napon ízelítőt kaptam abból, mit jelent az „on a heater” kifejezés: 16 ezerből kevesebb mint 2 óra alatt 240 ezren találtam magam!
Amihez nyúltam, arannyá vált! Bubble-ben kétszer sikeresen restealeltem, majd párszor betoltam egyben a stackem, pénzbe érve pedig beindult a zsuga: floppolt drillembe out nélkül tolták bele, AA-om ellen KK volt kint és nem javult, mély stackeknél ritkán fejeztem be partit kétpár alatt, stb.
Nap vége felé adódott egy kisebb holtpont, de kivágtam magam.:)
Az egész azzal kezdődött, hogy egy overagró fiatal gyerek emelését egy másik fiatal, egy Josh nevű reg 3betelte pozícióból. Nagyvakon 9d7d-m volt, és bár kicsit átlátszó itt a cold-4bet, azért ilyen szépséget nem volt szívem eldobni, 4beteltem, eredeti emelő dobott, de Josh viszonylag gyorsan allin ment, én pedig még annál is gyorsabban dobtam. (Josh-sal később összespanoltam, és mondta, hogy az egyszínű Q6-jába nyúltam bele, amit hajlamos vagyok elhinni, főleg, hogy a dobásom után igen felszabadultan örült, aligha volt monster nála...:))
Így tehát kis csorba esett az imidzsemen, de ez fiatalok ellen nem feltétlenül hátrány: a cold4bet-foldom utáni következő partiban az overagró fiatal megint emelt, ezúttal Josh dobott, én pedig 86s-ra néztem le kisvakon, és 3bet mellett döntöttem. Jó esélyt láttam ugyanis arra, hogy a látványos lebukásom utáni visszaemelésnek gondolkodó játékos nagy hitelt ad. Ellenfelem sokat gondolkodott, majd dobott, én pedig mutattam. Rögtön a következő partiban mindenki dobott Josh-ig, aki emelt, én pedig gombon T7s-t szorongattam. Ismét 3beteltem, Josh rengeteget gondolkodott, majd AJ-t dobott! Ha már ő mutat, viszonoztam a gesztust, és én is megvillantottam, hogy nem sz*rral motoroztam. (T7s Mili kedvenc lapja btw, nem ok nélkül, elég jó puska!).
Békésen dobáltam másfél kört, majd cutoffból Josh ismét emelt, nálam pedig kisvakon J7s. Mit lehet tenni, ha már megint ilyen zsugát kaptam, ismét 3beteltem, Josh tipródott az őrület és a röhögés határán, majd ismét dobott, de nem mutatott, így én is csak egy hetest villantottam.
És ezután következhetett volna az egésznek a betetőzése: az overagró ismét emel, Josh adja, én pedig megnézem a kártyám gombon:
első lap Ah
második lap Kd

Visszaemeltem, bár még fogalmam sem volt, hogy tízes, húszas vagy negyvenes stócokba rendezem-e majd a felduplázott, 600 ezres stackemet. 
Kiváncsian vártam, hogy vajon már az overagró gyerek allin megy-e, vagy csak Josh fogja betolni, erre nagyvakon egy középkorú kínai allint jelentett 20 nagyvakkal, amire az overagró, majd hosszas töprengés után Josh is dobott. Én megadtam és nyertem a flipet a 88-a ellen, de legszívesebben leordítottam volna a fejét, amiért beleköpött a levesembe. A terítés pillanatában ugyanis Josh óriás sóhaj közepette kezdett hálálkodni a kínainak hogy allint jelentett, és így eldobhatta az AQ-ját, amivel épp bevetődni készült ellenem. Elég frusztráló volt, hogy a sok befektetett munka nem térült meg duplázás formájában, de azért nagyon felvidított, hogy végre sikerült egy kicsit pókerezni...:)

Nap végén még buktam egy nagyobb potot, így átlag körül jutottam a 3. napra.

Asszem ezen a ponton kirakom a blogra az első részt, hamarosan jelentkezem a folytatással!

Online grind, pihenés és irány Vegas!

2011.06.01 05:20 by Luigi
Luigi | (18) hozzászólás | (0) kapcsolódó anyag

My picture!
Nem lehet azzal vádolni, hogy túlzásba vittem a blogolást...:( 
Ennek legfőbb oka az volt, hogy májusban újra komolyabban ráfeküdtem az mtt-kre, és ezzel szoros összefüggésben a hónap nagy részét zombi-állapotban töltöttem, szinte semmit nem intéztem a versenyeken kívül. 
Jó hír viszont, hogy megérte. Bár semmi különösen nagy eredmény nem jött össze, küzepes score-ból rengeteg sikerült, és szinte minden sessiont pluszban zártam, ami igencsak önbizalom-növelő.

A repülőn ülök úton New York felé, végre van időm megfogalmazni a májusi hónappal kapcsolatos gondolataimat.

Hogy miért adtam a fejem újra mtt-kre?

Először is a pokerstrategy-s edzéseken elért sikerek meghozták a kedvem a műfajhoz. Bevallom, eleinte kicsit nyűgként tekintettem az edzésekre („minek üljek le megint, és veszítsek dollárezreket?”), de az utóbbi időben olyan jól ment a tréningek alatt, hogy alig vártam a péntekeket.
Ez részben magyarázható hotrunnal, de erősen hiszem, hogy nem csak ennek köszönhető. Amikor edzést tartok, minden döntésemet meg kell magyaráznom, emiatt sokkal inkább le kell tisztáznom a gondolataimat, ami többnyire jobb döntéseket szül. Emellett edzéseken csak 6-9 asztalon játszom, ami megint csak jelentősen javítja a játékom minőségét.
Ráadásul az eredményeknek hála helyreállt az önbizalmam is, így a megszokottól eltérő, esetenként fura megmozdulásokat is be merem már vállalni „nagyközönség” előtt is.

Az edzések mellett a másik ok az mtt-k mellett az amcsi top prók (átmeneti) hiánya volt. Nagyon közepes mezőnyök gyűltek össze high-mid stakes tornákon, ráadásul a kisebb létszám miatt jelentősen csökkent a variancia is. Nyilván mindent összevetve a pozitívumok ellenére még high-mid stakes versenyeken is csökkent az elérhető ROI, de a variancia vsz még inkább. Az egész helyzet amúgy nagyon emlékeztet a 2007 körüli időkre.

Fontos, hogy véleményem szerint megváltozott a gyenge játékos definíciója. Bár a klasszikus 70/0-ás, 80/10-es halak szinte eltűntek, rengeteg butaagró játékos (orosz, német, kanadai, brazil) lépett a helyükbe. Ma már ritkán szól arról számomra egy mtt-asztal, hogy én irányítom a játékot, én vagyok a legtöbb potban, én vagyok a közellenség, stb. Persze néha előfordul ez a helyzet is, de a legtöbb asztalon érdemes arra koncentrálni, hogy egy preflop agró, de feszesebb játék mellett postflop megtaláljuk azokat a line-okat, betméreteket, amikkel a butaagró ellenfeleinket rá tudjuk venni valami nagyon rossz blöffre/floatra/blöffbefordításra. 

Pár funny hand:
 
Asszem sikerült a maximumot kihozni a partiból: (FullTilt 100 rebuy 6max):
 
 
Belevitte a focit (FullTilt 126 KO freezout):
 

A következő hand számomra értelmezhetetlen, ráadásul nem 26 freezouton, hanem 100 rebuy SCOOP-on történt: 
 

 
Persze azért az mtt-zés sem fenékig tejfel, biztosan jönnek majd újra nagyobb downswingek + Vegas után vissza fog szivárogni szinte az összes amcsi pró, de most úgy érzem fel tudom venni a versenyt bárkivel, állok a kihívás elé!
A legfontosabb negatívum az éjszakázás, illetve a tervezhetetlen napirend. Előbbi problémán kicsit javított a Fekete Péntek, hiszen a nagy termek elkezdték átszabni a menetrendjeiket európai prefenrenciák szerint, remélem ez a trend folytatódni fog.
A napirenden pedig nekem kell majd változtatnom, messze túl hosszú sessionöket tartok (előfordul hogy még reggel 9-10-kor is nevezek:)), emiatt csak pár órám marad aludni, ami nyilván nem tartható még egy hétig sem, a vasárnapi versenyeknek általában már szánalmas állapotban vágok neki, ezen a téren drasztikus változtatást tervezek.

Hogy mi lesz a cashgame-es terveimmel?

Fura, de épp kezdett jól menni a cashgame is, headsupon sikerült pár kifejezetten nagy nyerő sessiont zárni, valahogy mégsem vonzott annyira, mint az mtt. Stresszesebb leülni szemtől szembe valakivel, csak akkor tudom rávenni magam, ha kirobbanó formában vagyok, az meg ritka.
Mtt-ken viszont csak regisztrálsz, és onnantól sodornak magukkal az események. Ráadásul a cashgame grind minden elszántságom ellenére sem tudott úgy lázba hozni, mint akár egy kistétű mtt döntő asztala, úgyhogy nagyon úgy fest, nem tudok kibújni a bőrömből, maradok versenyjátékos, maximum néha fogok kirándulásokat tenni a készpénzes játékok felé.
Tudom, sokan ezt megmondtátok előre, igazatok volt, na!:)))

Május utolsó hetében játékot nem, csak pihenést és sportot terveztem. Előbbi sikerült, utóbbi csak részben.
Voltunk kirándulni kétszer is (Ópusztaszeren és Hortobágyon), vittük magunkkal a bernipásztorunkat, Bernit is (fantáziadús neve van, tudom:)). Nagyon éveztük mindannyian, kellemes élmény volt, igazán szép helyek vannak kishazánkban. Mukkot, a husky-t nem mertük bevállalni, ő közel sem olyan kezesbárány mint a bernipásztor (utóbbi egyébként a legjobb kutyafajta, ajánlom mindenkinek! Okos, jó házörző, de nagyon barátságos, szeretetéhes, békés jószág, egyszerűen imádom!).
Amire viszont Mukk jó és Berni nem, az a futás. Mostanában azt szoktam, hogy derekamra kötök egy 20 méteres kötelet, másik végére Mukit és irány a mező! Még melegben, egy óra futás után is húz, hihetetlen! Sajnos nem vettem rá magam annyiszor a futásra, mint szerettem volna, de azért lényegesen jobban érzem magam mint egy héttel ezelőtt, remélem idén sikerül elkerülni vagy minimalizálni a vegasi megfázást (légkondi 18 fokon rulez), és akkor minden adott egy jó szerepléshez.

Tavalyhoz hasonlóan rengeteg munka és sok futás a terv. Sőt, még több munka mint tavaly, mert átalakítottam az eddigi eladási szokásaimat, sikerült sokkal ésszerűbbé tenni a rendszert, így szinte minden NL/PLO versenyen tudok indulni, igaz, egyik-másik versenyben alig maradt saját részesedésem. Cserébe viszont olyan versenyeken is indulhatok, mint PLO 10k, NLH 10k SH, és persze a címvédő versenyem rögtön az elején, remélem jól sikerül majd.

Hogy mik a tervek idénre? Sokkal magabiztosabbnak érettebbnek érzem magam a 2010-es Luiginál, plusz sokkal változatosabbnak, kiszámíthatatlanabbnak a játékomat, úgyhogy valami jó eredményre számítok. Ennek ellenére konkrét elvárásaim, célkitűzéseim nincsenek, futni akarok fél órát minden versenynap előtt, és a legjobb játékomat akarom hozni minél több versenyen, aztán majd együtt meglátjuk, ez mire lesz elég!

Igyekszem viszonylag gyakran blogolni, de Twitteren egész biztosan aktívabb leszek, úgyhogy ha friss infókra vágytok, kattintsatok néha ide:  

Kisebb-nagyobb sikerek, hangolás Vegasra

2011.05.05 23:06 by Luigi
Luigi | (10) hozzászólás | (0) kapcsolódó anyag

My picture!
Sok minden nem történt a legutóbbi postom óta, de azért 1-2 pozitívumról be tudok számolni. 
Első és legfontosabb, hogy ismét sikerült elérni egy szép score-t a pénteki gold edzésen, remélem ez mostantól hagyomány lesz:). A nevezés érdekesen „született meg”: nézegettem a versenyeket, de nem nagyon találtam a szokásos felhozatalt, az FTOPS 200$ 1r+1a multientry-s eventjéhez meg nem igazán volt kedvem, hirtelen jobb ötleteim is voltak, hogyan tapsoljak el párezer dollárt. Aztán jobb híján mégis beneveztem rá, két élettel. Az indulás pillanatában vettem csak észre, hogy rush versenyről van szó, ami kicsit tiltre tett. Nincs bajom a rush versenyekkel, sőt, kifejezetten élvezem őket, de az edzés látogatói nem tudják követni az asztalaimat, így kidobott pénznek gondoltam a nevezésre elköltött dollárokat. Hacsak...

Hacsak nem kerülök FT-re.:)
A verseny borzalmasan indult, mindkét életemmel shortstack lettem, úgyhogy nem fűztem hozzájuk sok reményt. Inkább a 75$-os 6max versenyre koncentráltam, ahol nagyon jól álltam. Aztán sorra kiestem mindenhonnan, csak a 6max + a rush versenyek maradtak. Végül a 6maxon 13. lettem, de közben az egyik rush életem még mindig bent volt az FTOPS-en, és kezdett jól állni.
Elég kemény mezőny maradt a végére, igyekeztem szelektív lenni, és a gyengébb játékosok ellen partiba keveredni, ez többé-kevésbé sikerült is. 
Igazán érdekes partim egy volt, a saját játékom elég kicsavart, de végig azt tartottam szem előtt, hogy gyengébb lapoktól is akciót kaphassak (még azon az áron is, hogy nem kerül be a teljes stack). Arra azonban, hogy ekkora spew-t sikerül indukálni, még én sem számítottam:


Ezután kifejezetten nagy stackem lett, ezt kisebb ingadozásokkal sikerült megőrizni a végjátékig, ahol nehéz időszak következett, cswidler, iseeyouthrough és Moorman veszettül tolták a döntő asztal buborékjában, párszor vissza tudtam tolni, de ez csak arra volt elég, hogy életben maradjak, átvenni az irányítást semmi esélyem nem volt. Sajnos a lapok elkerültek, így közepes stackkel kerültem FT-re, ami viszont a rush formátumra jellemzően még majdnem 50 nagyvakot jelentett, azaz nem sürgetett senki. Moorman esett ki először, amit persze senki sem bánt. Türelmes, kifejezetten nitty játékkal indítottam, majd elbuktam egy egy AJ vs AQ-t, és ss lettem. Egy flippel talpraálltam, és végre elkezdtek kipotyogni az ellenfelek. Négy főnél végül 25 nagyvakot visszatoltam kisvakról QQ-val, gombról iseeyouthrough AJ-val callolt, jött egy ász és vége lett. Nyilván hacsaknem deal nélkül megnyerek egy versenyt, mindig marad bennem hiányérzet, ezúttal azonban viszonylag elégedett tudtam lenni a negyedik hellyel, kellett már a sikerélmény, és persze a pénznek is megvan a helye, pl. nagyjából ennyibe fog kerülni Vegas saját kézben tartott része.

A headsup cashgame is elég jól ment az utóbbi napokban, egy orosz fickót sikerült két sessionben 19 ill. 5 buyinra levágni nl200-on, és még fogunk játszani:)

Megvolt a Face The Pro második évadának forgatása is, legalábbis a rám eső rész. Jó volt a hangulat, jó ment a játék is, remélem most már elhiszi majd anyukám, hogy jó játékos vagyok:)))

Egyre jobb hangulatban vagyok, várom már Vegast, bár túl nagy elvárásaim idén nincsenek, biztos, hogy jó móka lesz, és ha bármilyen részsiker megadatik, már boldog leszek!

Önképzés

2011.04.16 23:24 by Luigi
Luigi | (18) hozzászólás | (0) kapcsolódó anyag

My picture!
Jó régóta nem jelentkeztem, de oka volt: ahogy a legutóbbi postban már előrevetítettem, igyekeztem maximálisan a pókerre, a játékra koncentrálni.
Ez az első napokban azt jelentette, hogy belevetettem magam a játékba, lejátszottam kb. 18k handet NL200-on. Bár repülőrajtot vettem, az első kb. 8k hand után közel 25 buyin pluszban voltam, ez a HU műfajában konkrétan semmit nem jelent. Adódott pár problémám az élet más területén, amiken alaposan felbosszantottam magam, talán ennek is köszönhetően 2-3 hosszú sessionben sikerült nullázni az addigi pluszt.
 
Grafikon a március 26-i "újrakezdés" óta: 
marcius 26 ota 
Eddigi mid-low stakes HU graph:
 
osszes HU hand by Luigi Kwaysser 
 
Bár ez elvileg simán benne van a pakliban, az utolsó sessionben egyáltalán nem éreztem kényelmesen magam, a session végén kicsit tanácstalan voltam, hogy mit rontottam el. Ezen a téten ez szerencsére ritkaságszámba megy, és még akkor is nagyon zavart, ha ellenfelem egy kifejezetten nagy nyerő midstakes reg volt. Úgy döntöttem, hogy inkább hanyagolom egy kicsit a konkrét játékot, és megpróbálok elméleti síkon dolgozni a játékomon. Ez a következőket jelentette:

kerestem és megnéztem rengeteg oktatóvideót HUCG témában, de ami még fontosabb, hogy rengeteget jegyzeteltem. Fontos, hogy nem elsősorban a videóban elhangzó gondolatokat jegyzeteltem le, hanem minden kérdést, ötletet, kritikát, bármilyen apróságot, ami felmerült bennem
összeírtam kb. minden kérdést, amit fel tudok tenni valakinek a játékával kapcsolatban. Vannak köztük triviálisak és komplexebbek, statisztikai számokra és levellingre vonatkozók. Hogy mi a célom ezzel? Először is megpróbáltam a saját játékomra vonatkozóan megválaszolni mind a kb. 200 kérdést, és ez alapján számos hibámra, kiegyensúlyozatlanságra, támadási felületre jöttem rá. Emellett ha bármelyik regularral szemben elakadnék, akkor akár meccs alatt, akár szünetben, akár meccs után sokat segítenek a kérdések a gyenge pontjai azonosításában, így ha sikerül újra leülni vele, sokkal hatékonyabb játékot tudok játszani. 
A legfontosabb tervem viszont a kérdésekkel az, hogy megpróbáljam megtalálni a lehető legtöbb összefüggést, korrelációt a válaszok között, azaz úgy tudjak válaszolni (becsült választ adni) mind a 200 kérdésre, hogy valójában még csak pár kérdésre vonatkozóan gyűjtöttem be információkat. Különösen levelling terén érzem azt, hogy rengeteg felderítetlen összefüggés van, amiket jobb pillanatainkban megérzünk, de szinte sosem tudatosítunk magunkban. Ezeket azonosítani egy hosszú, de élvezetes munka lesz, biztos vagyok benne, hogy sokat javul majd a játékom az elvégzett munkának köszönhetően.

Időközben tartottam edzéseket is MTT témakörben, volt pár sajnos, amelyik félbeszakadt technikai problémák miatt, ezekért elnézést kérek! Szerencsére két hete sikerült azonosítani és orvosolni a technikai hibát, tegnap pedig megszületett az első siker-féle is az edzés keretein belül: 2. helyre futottam be a FullTilt 100rebuy 6max versenyén, 8800$-ért. Kösz mindenkinek, aki szurkolt, sajnos az első helyre nem volt igazi sanszom, de ez az apró siker arra mindenképp jó, hogy helyrepofozza picit az önbizalmamat. Azért nem fogom engedni, hogy egy ilyen „olcsó trükkel” újra beszippantson az mtt-mocsár, továbbra is csak az edzés keretein belül és vasárnap tervezek tornázni, a többi nap a HU-é lesz a főszerep. 
Ma beültem egy rövid sessionre egy gyengécske orosz ellen, sikerült nyerni 5 buyint, úgyhogy a kedvem jó, lassan sikerül rátalálni a helyes útra.

Persze vannak hátulütői is a headsup-műfajnak: a legnagyobb gond az, hogy nehéz akciót, különösen könnyű akciót találni. Ezen a problémán valamelyest enyhít a red pro státusz, eléggé vonzza a fisheket, emellett az az alapelvem, hogy azokon a téteken, ahol regulár vagyok, beülök minden regulárhoz, így egy kicsivel több játéklehetőségem van, ill. folyamatosan tudom fejleszteni a játékomat. Nyilván nagyobb téteken ez egyre nehezebb lesz, és jelentősen megnöveli a varianciát, de jelenleg optimista vagyok.

Nyilván nem lehet elmenni szó nélkül a Fekete Péntek mellett: sajnálatos a dolog, egészen biztosan keményebb lesz a mezőny amerikaiak nélkül. Ettől függetlenül a világ, de még az online poker sem áll meg, biztos vagyok benne, hogy az érintett termek mindent meg fognak tenni azért, hogy az európai játékosokat minél tökéletesebben kiszolgálják, így mi akár még nyerhetünk is bizonyos területeken az élesedő verseny miatt. Sokan kérték a véleményemet a tennivalókkal kapcsolatban: bankrollt illetően még akkor sem igazán aggódnék, ha amerikai user lennék, európaiként viszont tényleg semmi okot nem látok, amiért félteni kéne a számláinkat. A FullTilten pl. a játékosok kb. negyede lehet amcsi, biztos vagyok benne, hogy a megmaradt játékosbázisra nagyon fognak figyelni, mert még így is jelentős piacról van szó.
Magam részéről amúgy kicsit örülök is a dolognak, hiszen próbálok áttérni a nappali életmódra, és az amcsik eltűnésével nem nagyon lesz ok, hogy éjszakázzak. Sőt, azt sem tartom kizártnak, hogy idővel a rendszeres versenyeket is átszervezik európai életvitelnek megfelelően, ami akár jelentősen növelheti az európai online hobbijátékosok számát.
Ami miatt inkább aggódom, az a WSOP, alighanem újra jelentős visszaesés lesz majd tapasztalható az amcsi szatellitezők hiánya miatt. 
Mozgalmas hónapok előtt állunk, meglátjuk mi lesz a nyugvópont...

Mélypont és új kezdet

2011.03.28 20:15 by Luigi
Luigi | (38) hozzászólás | (0) kapcsolódó anyag

My picture!
Tudjátok jól, hogy nem szeretek lehangoló postokat írni...
Ha sikerül megfelelően szavakba öntenem a jelenlegi lelkiállapotomat, akkor remélhetőleg ez sem lesz depresszív, de az első pár bekezdésben muszáj negatív gondolatokat is érintenem.
Úgyhogy ha belekezdesz az olvasásba, mindenképp olvasd végig!

Miskolcról már ejtettem elég szót, de sajnos vele párhuzamosan két-három másik „üzlet” is rosszul sült el + játszottam nagy tétű privát játékokban, ahol borzalmasan ment, egy szó mint száz, a tavalyi álomszerű év majdnem teljes eredménye elúszott. Sokkoló belegondolni, de sajnos ez az igazság. 
Egy percig sem várom, hogy bárki megsajnáljon, én sem sajnálom magamat, a világ barma vagyok, hogy ilyesmi megtörténhetett velem. Talán tanultam a dolgokból, talán nem (Ti remélhetőleg igen!), egyelőre sok jelentősége nincs, mert senki és semmi nem garantálja, hogy valaha is sikerül hasonló sikereket elérni, mint pl. a tavalyi évben.

A nagyobb gond az, hogy egyre inkább azt érzem, hogy lemaradtam a pókeres élmezőnytől, nagyon sematikussá, bátortalanná vált a játékom + csomó új koncepció nincs meg a fegyvertáramban, sok helyzetben túl egyszerűen gondolkodom, más helyzeteket túlbonyolítok és elveszek a gondolati szintek között, ráadásul mindennek a tetejébe még sokkal türelmetlenebb, frusztráltabb is vagyok, egy szó mint száz, igen gyenge teljesítményt nyújtok az asztaloknál.

Kenyérre való+egy kis játékpénz azért még maradt, úgyhogy itt az ideje komolyan venni azt, amiről az utóbbi időben bevallom, inkább csak prédikáltam: neki kell állni tanulni, ugyanazzal a szorgalommal, amivel 2007 környékén vetettem magam a játékba. Nyilván manapság jóval nehezebb feltörni, mint 4 éve volt, de ha megvan a szellemi kapacitásom és kellően szorgalmas vagyok, sikerülhet. 

Kiindulásként számbavettem, milyen játéktípusokban és milyen téten vagyok szinte biztosan nyerő sansz.

online mtt-k: sokat fejlődött a mezőny, de még mindig rengeteg gyenge/közepes játékos van.
100$ alatt ill. a hétvégi mezőnyökben alighanem nyerő sansz vagyok. Valószínűleg ennek a játékformának lenne számomra a legnagyobb EV-je, de kibírhatatlan, elképzelhetetlen méretű a variancia+öreg vagyok már az állandó éjszakázáshoz, úgyhogy mtt-zni max. hétvégéken fogok, kb. lottószinten. 
NLH 6max cashgame: sosem voltam valami nagy grinder. Szűk két éve még iszonyú kényelmesen éreztem magam nl400/nl600-on, ma már csak az nl200-ra merném kijelenteni, hogy egyértelműen edge-em van. Nyugodt lelkiállapotban, kényelmes bankrollal és alapos felkészüléssel talán lehet keresnivalóm magasabb téten is, egyelőre azonban a sikerélmény a fontos, úgyhogy a közeljövőben maximum nl400-ig merészkedem.
PLO 6max cashgame: ezt csak nemrég kezdtem, kevesebb mint 100k handen vagyok túl.
PL100 nagyon könnyűnek tűnik, még bad runnal is igencsak verhető
PL200 is erősen verhetőnek tűnik, de érezhetően erősebb a mezőny.
Bizonyos napokon, napszakokban jövedelmező és szórakoztató töltelékprogram lehet a PLO, de nem hiszem, hogy valaha eljutok majd igazán magas tétre, nem érzem azt a mélységet a játékban, mint NLH-ben.
SNG: soha nem játszottam komoly mennyiséget, nem is vonz, egyedül HU-SNG-t tudok elképzelni, az funny, nem kizárt, hogy fogok tartani szintlépős estéket (pl. 50$-osról elindulok, és duplázom amíg le nem győznek:))
 PLO HU-CG: sosem játszottam komoly mennyiséget, egyelőre nem is tervezem, maximum kiegészítő/szórakoztató elem lesz.
NLH HU-CG: ebből sem játszottam még eleget, de ez a kedvenc játékformám, ráadásul kifejezetten fekszik nekem, ezt tervezem a fő profilomnak. 2 éve még nl1000-en is kényelmesen éreztem magam, ehhez a műfajhoz azonban számomra nagyon kényelmes bankroll és kirobbanó önbizalom kell, úgyhogy egyelőre nl200-ról indulok, és megpróbálok eljutni komoly tétekre. Hátránya ennek a játékformának, hogy nyerő játékosként viszonylag nehéz akciót kapni, de remélhetőleg a piros nevem valamelyest vonzza majd a kalandorokat.
Élő mtt-k: nyugodt lelkiállapotban, megfelelő önbizalommal szinte minden mezőnyben van keresnivalóm, de ebben a műfajban is borzalmasan nagy a variancia, úgyhogy Vegasig nem megyek sehova, a világbajnokságra meg vagy eladom magam, vagy játszom rengeteg szatellitet és csak olyan versenyen indulok, amelyikre sikerül bejutnom. 
Élő cashgame: jó asztalválasztással ez is igazi kincsesbánya, talán ősszel kóborlok egy kicsit Európában, de egyelőre megpróbálom nem elforgácsolni az energiáimat.


Nagyjából ezek a lehetőségeim, a megvalósítás most már csak rajtam múlik.

Amikor eddigi karrierem során mélyponton voltam, két okból tudtam talpraállni: először is a barátaimnak köszönhetően, akik tartották bennem a lelket és segítettek kitűzni új célokat, másodszor pedig amiatt, hogy minden downswinget egy figyelmeztetésnek vettem, hogy ideje kiszűrni a hibákat a játékomból, ideje fejlődni, új dolgokat kitalálni. 
Az utóbbi másfél évben a sikerek miatt szinte semmit nem fejlődött a játékom, és ha nem pocsékolom el ostobamód a nehezen összemákolt pénzt, akkor valószínűleg a következő években is egy helyben topogtam volna. Most viszont rá vagyok kényszerítve a fejlődésre, és remélhetőleg ebből a gödörből is megerősödve tudok kikerülni.

Úgyhogy a mai naptól új Luigi van, remélem sikerül elérni a céljaimat!

Végre egy játék, amit élvezek!

2011.03.11 15:36 by Luigi
Luigi | (14) hozzászólás | (0) kapcsolódó anyag

My picture!
November óta egyáltalán nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elterveztem. 

Ekkortájt játszottam párszor egy nagy tétű játékban, és bár az ellenfeleim amatőrök voltak, sikerült egy méretes bukóba beleszaladni. Utána jött Miskolc, kiszaladt megint egy jókora összeg a zsebemből+idegeskedtem sokat, ami a játékomra is hatással volt, NL1000-en az addig megtermelt pluszt sikerült viharos gyorsasággal ellőni. Azóta pihentetem is ezt a tétet, majd csak akkor fogok visszatérni, ha újra nagyon kényelmes netes bankrollal és kellő önbizalommal rendelkezem.
Emellé a tavaly januári SM-es csúcspont óta netes versenyeken is sikerült elpuffogtatni úgy 100k körül, pedig igencsak megválogattam a mezőnyöket, ritkán indultam reg-festeken, többnyire vasárnapi nagy mezőnyű közepes tétű mtt-kre ment el ez az összeg. Persze erre mtt-knél számítani lehet, nálam sokkal jobb/tapasztaltabb online mtt-grinderek is megélnek 150-200k-s hintákat, mégsem kellemes érzés, és nem tesz jót az önbizalomnak.
Ha másban nem is, egy dologban mindig is jó voltam: az ilyen periódusokban sosem erőltettem a játékot, nemhogy magasabb téten, de még a megszokott limiten sem, inkább visszamentem kisebb tétre önbizalmat gyűjteni és persze pénzt keresni. Emellett ilyenkor a szokottnál több oktatóvideót nézek+kipróbálok más játékformákat, hátha visszaadják a játék örömét.

Így volt ez most is, kipróbáltam sokféle és tétű játékot: NL200SH, NL200FR, RUSHNL200, HU-SNG, NL200HUCG egyaránt szerepelt az étlapon. A 100%-os rakebackem miatt időről-időre elcsábulok olyan játékformák felé is, amik amúgy nem az én erősségeimre épülnek, néha jólesik tét és stressz nélkül pötyögni.

Bár nem játszottam egyik játékformát sem eleget, az a benyomásom keletkezett, hogy NL200SH és NL200HUCG az a két játékforma, ahol iszonyúan kényelmesen érzem magam, gyakorlatilag nem kerülök nehéz helyzetbe és a helyi regek gondolkodásmódját szinte kivétel nélkül „kaverolom” (ahogy Pepével szoktuk mondani:)). A többi játékforma is igen kellemes, de annyira monoton, hogy szinte kizárt, hogy valaha is huzamosabb ideig foglalkozzak velük.

Aztán pár napja kipróbáltam a PLO100, PLO200-at, és új dimenziót kapott a szoft mezőnyökről alkotott képem!:) Valószínűleg jól is futok (nem allin-EV-t tekintve, hanem elkerülnek a szituációs coolerek, stb.), mégis talán ilyen kis minta alapján sem túlzás kijelenteni, hogy ezt a mezőnyt valószínűleg félálomban is meg tudom verni. Bár nagyon téten, jobb ellenfelek ellen a PLO óriás gambling tud lenni, most már értem miért mondta Fóris Attila barátom, hogy gyenge ellenfelek ellen a PLO az egyik legbiztonságosabb játékforma.
A játékkedvem mindenesetre végre visszatért, úgyhogy a Vegasig hátralévő időben alighanem PLO-grind lesz napirenden.
Nyilván PLO400-tól jóval keményebb mezőnyre számítok, de képesnek és motiváltnak érzem magam fejlődésre és arra, hogy legyőzzem őket. 
Igyekszem gyakrabban jelentkezni 1-1 érdekesebb leosztással, természetesen minden kritikát/kérdést/ötletet szívesen fogadok, hiszen segíthet a fejlődésben!

Kedvcsinálónak most nem annyira érdekes, mint inkább vicces partik következnek, demonstrálandó a mezőny színvonalát!:)


combodraw rulez, nem lehet bajban:)


óriás medvecsapda, senki sem gondolta volna, h AA-a van:)


„ez a köcsög red pro mindig 3betel pozícióból, ideje a sarkamra állnom!”


óriás nit volt az ember, szinte teljesen biztos volt, hogy nála is AA van, úh a preflop allin helyett letakartam a flopot és vakon bepotoltam, hátha néha dob. Pont álom flop érkezett, de a split sem sikerült:)

lejátszott, nincs mese:)


jól állt a srác egy 720 nagyvakos kasszában...


a blocker az blocker, tolni kell:)

blöffre tett...


megint jó equity-vel sikerült fogadást kötniük 7 beülőért

„Hahajj, végre van pot, mutasd magad kőr ötös!!!”

„Na jó, ha most sem jön az ötös, hagyom a játékot mára, nincs értelme erőltetni...”


Ellenfél a lapok 75%-át tartotta játékra, 5%-át emelésre alkalmasnak. Mili épp nézte ezt a leosztást és riveren benyögte: „hívj, mert JT-e van és le fog callolni”... 

megint blöffre tettek


„Persze, a red prónál épp AK van és nem mondjuk A7!”


„A Művész Úr épp dolgozik, ne zavarjuk!”


„Márpedig KQTx-e van, engem is arra tesz és most megpróbál kiemelni, előadva a slowplayelt AA-t. Nem ma jöttem le a falvédőről, CALL!”

Influenza, online pötyögés és élő versenyprogram

2011.02.27 19:57 by Luigi
Luigi | (9) hozzászólás | (0) kapcsolódó anyag

My picture!
Véget ért az FTOPS, hat versenynapot toltam végig, -16 ezres eredménnyel, nyilván mtt-léptékben semmiség, bőven-bőven benne van a pakliban, de frusztráló, hiszen a versenyek túlnyomó többsége kicsi-közepes buyinű volt egészen gyenge mezőnnyel, kiábrándító, hogy értelmes döntő asztalnak még csak a közelébe sem sikerült kerülni. 
Sajnos nem vagyok elég kitartó ahhoz, hogy ilyen periódusokban is kitartóan grindoljak tovább, főleg, hogy közben sikerült elkapni az influenzát. Ebben az évben sem sikerült megúszni, az elmúlt bő hét tehát a betegség jegyében telt. Az FTOPS utolsó hétvégéjét ki is hagytam, de meg kell mondjam, egyáltalán nem hiányzott, egyre inkább azt érzem, hogy elveszítettem a motivációmat az online mtt-k iránt.
Unalmas perceimben tettem egy kis kitérőt a fullring cashgame irányába, hihetetlen, mennyivel puhább a mezőny. Bár borzasztóan rosszul futok, magabiztosnak érzem magam, azt hiszem kicsit is normális lapjárással mészárolni lehet majd ezen a terepen.
Tervezem a visszatérésem az élő versenyekre is, úgy néz ki első állomás az IPT Nova Gorica lesz, utána pedig WPT Bécs és Pozsony következik, majd EPT Sanremo és Madrid (jajj, olyan jó, hogy elvitték a döntőt Franciaországból!:)) Ezek után jön egy hét Los Angeles sok sporttal és persze Vegas. Ezek nagyjából fix programok, remélem nyárra visszarázódom a helyes kerékvágásba.
Na, egyelőre ennyi, ha beindul az utazgatás, több írnivalóm lesz, izgibb postokkal tudok majd szolgálni.

Az elmúlt hétről röviden

2011.02.10 15:00 by Luigi
Luigi | (6) hozzászólás | (0) kapcsolódó anyag

My picture!
Nem teltek túl izgalmasan az utóbbi napok, keveset játszottam, többnyire a pihenésé és az elméleti munkáé volt a főszerep (pár szituációnak próbáltam utánaszámolni részletesebben, egy-két érdekesebb eredményt majd talán megosztok valamilyen formában, ha kellően kikristályosodtak a fejemben).

Pénteken megtartottam az első edzésemet a pokerstrategy-n, fura ez a formátum, de a végére már egész kezdtem belejönni. Sajnos gondjaim voltak az internet-kapcsolattal (a T-home router egy rakás *, a Vodafone mobilnetemet meg túlforgalom miatt kedvesen lekorlátozták, így értékelve az elmúlt 8-10 évben befizetett átlag havi többtízezer forintomat). A holnapi edzés remélhetőleg mentes lesz az ilyesmi problémáktól, ugyanis letelt a „büntim” a Vodánál.

Hétvégén toltam pár versenyt, volt jó pár ígéretes állás, de sajnos szinte semmi nem jött össze, szokás szerint egy hétfő reggeli mini tornagyőzelemnek köszönhetem, hogy pici mínuszban megúsztam a sessiont. Tippelni sem merek, mekkora pluszban lennék az elmúlt fél évben, ha mindig csak hétfő hajnal 5-től 8-ig neveztem volna! :D

FTOPS-t eredetileg végig szerettem volna grindolni, de rájöttem, hogy már korántsem vonz annyira az online mtt mint régen. Ami pedig még fontosabb, nem bírom az éjszakázást, nem szeretnék két hétig este 6 körül kelni, úgyhogy csak péntek-szombat-vasárnapokon fogom tolni a versenyeket, többi napon marad a cashgame, pihenés és az elméleti munka.

Mára nagyjából ennyi, holnap 8-tól edzés, legyetek jók, GL!

Kiszállok a miskolci pókerklubból

2011.02.02 14:15 by Luigi
Luigi | (31) hozzászólás | (0) kapcsolódó anyag

My picture!
Szeretném mindenkivel tudatni, hogy a továbbiakban nem vállalok semmilyen szerepet a miskolci volt „LUIGI POKER & CAFE” működésében, sem tulajdonosként, sem üzemeltetőként, sem „reklámarcként”. A terem Titanic Poker néven fut tovább, a menedzsment semmilyen jövőbeli döntése nem kötődik hozzám.
Szerettem volna létrehozni egy igazán jó helyet az élő játékra, de több körülmény szerencsétlen együttállása miatt úgy döntöttem, hogy a továbbiakban nem éri meg klubüzemeltetéssel foglalkoznom, jobban járok ha időmet és energiámat a játékba fektetem.
Sajnálom azokat, akiknek ezzel a döntéssel csalódást okozok, de sajnos sokkal több negatívummal szembesültem annál, hogy megérje folytatnom. Cikkíróként és videókészítőként megpróbálok továbbra is minden fejlődni vágyónak a segítségére lenni.

Ahhoz, hogy jelenlegi magyar gazdasági és törvényi feltételek mellett nyereségesen tudjon üzemelni egy pókerterem, rengeteg tényezőnek kell tökéletes összhangban lennie. Jól kell megválasztani a régiót, a várost, az elhelyezkedést, az üzleti partnereket, a vezetőket, az alkalmazottakat, tökéletes bizalomnak kell létezni a cégnél dolgozók között és hajlandónak kell lenni jelentős anyagi tartalékokat mozgósítani az első hónapok működési veszteségeinek pótlására.
Még ha mindez tökéletesen egyben van, akkor sem garantált a siker, de ha ezek közül több tényező hibádzik (és a LUIGI POKER&CAFE esetében ez sajnos így volt), akkor szinte garantált a bukás. Sajnos a klub megnyitásakor nem mértem fel kellő alapossággal az említett kockázati tényezőket, ráadásul pár egyéb problémával sem számoltam.
A legfontosabb, hogy minden vállalkozás időt vesz el, sokkal többet, mint azt az ember előtte gondolhatná. Nem kizárt, hogy kitartó munkával a LP&C-t fel lehetett volna hozni egy olyan szintre, hogy profitot termeljen. De összehasonlítva a befektetett munkaidő megtérülését pl. azzal, hogy akár csak nl200-on HU-ozom vagy versenyzem online vagy élőben, nehéz elképzelni, hogy ne az utóbbi érje meg jobban. Arról nem is beszélve, hogy a vállalkozás problémái miatt amikor maradt időm játszani, akkor is frusztráltan, idegesen, „veszteséggel a fejemben” ültem le, aminek természetes következménye a gyengébb játék és a gyengébb eredmény. 
Így aztán a kiszállással hiába buktam el jelentős összeget, úgy érzem még mindig jobban járok, mint ha vergődöm mint egy meglógatott, beleesett kacsa, aki megpróbál egálra visszajönni egy reménytelen sessionben.
A másik tényező amivel nem számoltam, az az, hogy még ha jól menne, pókerklubot üzemeltetni számomra akkor sem okozna örömet. Amikor lent voltak a barátaim a megnyitón, kellemetlenül éreztem magam, a pókerjátékos szemével nevetségesen magas fee és rake miatt. Természetesen el kell fogadni, hogy az irreális adókulcsok mellett ez az ára annak, hogy legális keretek között pókerezhessen az ember, mégis, összehasonlítva a külföldi játékfeltételekkel, nem tudtam büszke lenni a klubomra, az sajnos a legkevésbé sem volt játékosbarát.

Voltak egyéb gondjaink, problémáink is, de nem akarom se kiteregetni a szennyest, sem pedig másokra fogni a kudarcot, hiszen alapvetően az én ostobaságom, hogy bele tudtam sétálni egy ilyen súlyosan negatív várható értékű üzletbe. Köszönöm azoknak, akik előzetesen óva intettek ettől a döntéstől, és elnézést, hogy nem hallgattam rájuk, életem egyértelműen legnagyobb hibája volt, de biztos vagyok benne, hogy rengeteget tanultam belőle.


A következő két stratégia tanács fontosabb és hasznosabb mint bármilyen más, játékkal kapcsolatos tipp, mégsem ismerek olyan pókerjátékost, aki nem veszített kisebb-nagyobb összeget azon, hogy megszegte az alábbi szabályokat:

1. NE ADJ KÖLCSÖN SOHA, SENKINEK!
Drasztikus szabálynak tűnik, mégis, ha betartottam volna, egy kisebb lakás árával lennék beljebb.
Adta el a becsületét pár ezer euróért étteremtulajdonos, vagy olyan ember aki Aston Martinnal járt, olyan is, akinek kaszinója és Ferrarija van, mégis a legsokkolóbb élmény a középiskolás egyik legjobb barátomhoz kötődik. Több évig nem találkoztunk, majd megkeresett, hogy óriási gondban van, felvett egy kisebb gyorskölcsönt, aminek még a kamatait is képtelen fizetni, szinte térden állva könyörgött, hogy segítsem ki egy összeggel, amivel kiléphet az adósságcsapdából. Ígérte, cserébe egy életen át hálás lesz, és a havi részleteket nekem utalva két év alatt visszafizeti a kölcsönt. Kisegítettem, hálálkodott, de már az első hónapban nem fizette a részletet, és azóta eltelt három évben sem láttam tőle egy fillért sem.
Gondolhatjátok, hogy rossz emberismerő vagyok, és nehéz vitatkozni ezzel az állítással, mégis úgy gondolom, az, hogy engem olyan ember vert át, akivel korábban éveken át sülve-főve együtt voltunk, intő jel lehet mindenkinek, hogy (egy-két egészen ritka kivételtől eltekintve) senkiben nem szabad megbízni!
2. A PÉNZED TARTSD A BANKBAN, LEKÖTVE ÉS KONCENTRÁLJ A JÁTÉKRA!
Ódivatú gondolat, tudom hogy a pénz tárolásának számos olyan módja van, ami biztonságos, de átlagosan jobb megtérülést nyújt a banki letétnél. Mégis úgy gondolom, hogy ameddig a pókert tartjátok a fő foglalkozásotoknak, addig ne törjétek a fejeteket más vállalkozásokon, üzleteken, pénzkereseti módokon. Koncentráljatok arra, amihez a legjobban értetek, és amivel szívesen töltitek az időtöket, mert az fogja a legjobb megtérülést nyújtani.
Bennem amióta arra adtam a fejem, hogy pókerjátékos leszek, állandó volt az aggodalom, hogy egy ilyen „bizonytalan”, „kockázatos” dologra teszem fel az életem, és kutattam azokat a lehetőségeket, amikkel esetleg „több lábra állhatnék”. Valójában viszont csak el kellett volna fogadnom a tényt, hogy megfelelő hozzáállással és a bankroll-szabályok betartásával a póker korántsem olyan kockázatos vállalkozás, mint aminek elsőre gondolnánk, és kezdettől fogva átgondoltam, tudatosan építkezve végig a pókerre és a karrieremre kellett volna koncentrálnom, és ma már sokkal-sokkal előrébb tartanék.
Volt vállalkozásom, ahol megbíztam az ügyvezetőben és kilopta a szememet is, volt vállalkozásom, ami elsorvadt mert nem fektettük bele a szükséges munkát és energiát, és most túl vagyok egy vállalkozáson amibe úgy ugrottam bele, hogy egyáltalán nem gondoltam végig, milyen és mennyi körülmény kedvező együttállására van szükség ahhoz, hogy megtérüljön a belefektetett összeg.


De ugye azért vagyunk emberből, hogy tévedjünk, nekem több mint öt évre volt szükségem ahhoz, hogy ezek a dolgok kikristályosodjanak bennem és végre igazán elfogadjam a foglalkozásomat, azt hogy pókerjátékosnak lenni korántsem annyira bizonytalan dolog, mint ahogy az a fejekben él. Hiszek benne és bízom abban, hogy nem késői a felismerés, megszabadulva a terhektől, maximálisan a játékra, fejlődésre és a megfelelő kikapcsolódásra koncentrálva még fényes sikereket érhetek el, amiknek a gyümölcsét már garantáltan nem fogom elpazarolni.
Azért írtam ilyen részletesen a dologról, hogy Ti semmiképp ne kövessetek el hasonló hibákat, és megspóroljátok azt a rengeteg pénzt, amit én teljesen ostoba módon elpazaroltam.

Mindenkinek szép sikereket!:)

Bemutatkozás - Luigi

2011.01.28 15:53 by Luigi
Luigi | (43) hozzászólás | (0) kapcsolódó anyag

My picture!

 

Sziasztok!

 

Bár nem vagyok teljesen zöldfülű blogger, egy új blog elején illik bemutatkozni, úgyhogy én is így teszek:)

 

Kwaysser Valdemár Ákos néven születtem ötödik gyerekként egy nyolcgyermekes családban. A speckó nevem ellenére magyar állampolgárként:), egyszerűen szüleim úgy gondolták, hogy a bonyolult vezetéknévhez különleges keresztnév dukál.

Gyermekkorom sötét bugyrait és kamaszkorom lelki gyötrelmeit engedelmetekkel átugranám, legyen elég annyi, hogy mivel nyolcan vagyunk tesók, és édesapám tisztességes munkából élő ember (vegyészmérnök), finoman szólva sem voltunk eleresztve. 

16 évesen előbb szórólapokat osztottam, majd 8 hónapot dolgoztam az ecseri úti Mekiben is:). Ezek után egy igen szórakoztató munkám akadt, kb. két évig én voltam abban nagy, felfújható, zöld, kezes-lábas Borsodi-sörösdobozban, amelyik NB1-es és válogatott meccsek alatt a szögletzászló környékén ugrált. Szeretem a focit, úgyhogy igazán élveztem ezt a munkát, kivéve amikor Újpesten „tréfából” földrevittek és összerúgdostak a színem miatt, vagy amikor Kispesten a lelátó darabjaival dobáltak meg, mert takartam a rálátást a pályára:)))

(mai napig hallom a fülemben a borízű hangot: „Kérsz még betont Borsodi-k*cs*g?”:))) )

 

Közben felvettek a Corvinusra, és egy rövid ideig nagyon elszánt voltam, hogy a világ legjobb közgazdászává váljak.

Munka terén tettem egy rövid kitérőt a Kész Átverés Show-ba (megkerestem őket azzal, hogy vannak átverős-ötleteim, tetszettek nekik, de fizetni csak úgy tudtak, ha szerepelek is a videókban). Első oktatóvideóm tehát abban a témában született, hogyan temessük el Bélabácsit akciósan (a névválasztás teljesen véletlen egybeesés!): 

http://video.xfree.hu/?n=totek|230c1b5aad659eb606e1e53e623a8f8e 

 

Ezután nem sokkal ismerkedtem meg a pókerrel. Pár barátommal elkezdtünk söröskupakban majd 1Ft/2Ft-os alapon (haha, azóta már nincs is ilyen pénzünk) játszani. Természetesen csukott „western”-pókert, csak pár hét után tértünk át a texas holdemre. Sosem voltam otthon a kártyajátékokban, egyedül a makaóban voltam „regulár”. Alapból utálok új játékokat megtanulni, de a póker különösen idegesített: fogalmam sem volt, mi ennek a játéknak a célja, hogyan lehet nyerni benne, alapvetően egy frusztráló szerencsejátéknak gondoltam, igyekeztem megúszni pár száz forint bukóban. Aztán egyik haver ajánlott egy cikket az interneten, amiből végre megismerhettem a póker alapjait (játék célja, indulóstratégia, oddsok, esélyek, stb.). Leesett az állam, egyszeriben nagyon okosnak éreztem magam. 

Vizsgaidőszak következett az egyetemen, úgyhogy pár hónapra félre kellett tennem a pókert, de eltökélt voltam, hogy 2005 nyarán nekifekszem, és megnézem, mire vagyok képes benne.

Átvergődtem a vizsgákon, és belevetettem magam a freerollokba:)

Nyertem 5$-t, de elveszítettem hamar.

Megint nyertem 5$-t, ezt már egész sokáig megőriztem, de végül ez is elment. Próbálkoztam újra, már épp elszántam magam, hogy egy haveromtól veszek kp-ért 5$-t, amikor sikerült megnyerni egy freerollt 26$-ért, és ennek a hatalmas összegnek szerencsére azóta sem sikerült a seggére verni:)

 

Kezdetben 2,5$-os ötfős SNG-kat játszottam, ahol az első három(!) hely fizetett. Nem volt túl bonyi a stratégiám, Ameddig pénzbe nem értünk, addig AQ+, TT+ allin voltam, kb. minden más esetben dobtam.:))) Szerencsére annyira rossz volt a mezőny, hogy még egy ilyen bugyuta játékkal is nyerő sansz voltam. 

Aztán emlékszem, az egyik sitandgón akármilyen türelmesen vártam, nem akart jönni sem AQ, sem TT, nemhogy ezeknél jobb zsuga. Négyen voltunk, csak ültem, fogytam lefele, és senki nem akart kiesni. Végül 5 nagyvakkal gombon kaptam egy ATs-ot, és miután előttem dobtak, úgy döntöttem, hogy egy életem, egy halálom, allin megyek! Így is tettem, de nem mertem a képernyőre nézni sem, nem akartam látni, ahogy „elkapnak”. :D

A nagyvak gondolkozott, én pedig már legszívesebben visszavettem volna a zsetonjaimat, bántam, hogy ilyen „őrültséget” csináltam.

Végül a BB is dobott, én zsákoltam a másfél nagyvakot, és egyszeriben nagyon király csávónak éreztem magam. Kicsit lesajnálóan néztem a másik shortstackre, aki a következő körben JJ vs KK búcsúzott („hiába, ő nem blöfföl olyan jól mint én...”). 

Viccet félretéve, akármilyen rég történt, és nevetségesen egyszerű is ez a parti, beleégett az agyamba, mert ezzel a leosztással tanultam meg, hogy milyen fontos a fold-equity a pókerben. 

Onnantól kezdve kiléptem a TT+, AQ+ kereteiből, egyre lazábban és lazábban pusholtam (persze még mindig feszesebben az optimálisnál), az eredményem pedig jelentősen javult.

 

Hamarosan áttértem fullring fixlimit cashgame-re, és elég szépen épülni kezdett a bankrollom. Augusztusban már egy tisztességes fizetésnek megfelelő összeget nyertem, szeptemberben pedig ezt megsokszoroztam.

Emlékszem, focizni voltam sógorommal, és újságoltam neki a dolgot, mire egy öregúr, aki hallgatta a beszélgetést, odafordult hozzám, és jószándékúan ennyit mondott:

„Egy dolgot higgy el nekem fiam: kártyából és brókerkedésből még soha senki nem gazdagodott meg!”

 

Nem tudom a bácsi milyen statokra, háttékutatásra építette ezt a kifinomult álláspontját, de úgy döntöttem, hogy nem hiszek neki, és grindoltam tovább. Október, november is szép nyerő lett. 

Közben viszont állandósult az alvás-probléma a Közgázon: az amcsi halak miatt rendszeresen éjszakáznom kellett, és másnap ha be is tudtam menni az egyetemre, garantáltan végigaludtam minden órát. Meghoztam a kockázatos döntést, otthagytam az egyetemet, cserébe megfogadtam, hogy minden idegszálammal a játékom fejlesztésére fogok koncentrálni.

Fórumon ajánlották, hogy olvassak Sklansky-könyveket. Megfogadtam a tanácsot, bár David apó nem egy olvasmányos téma, nem bántam meg, hogy átrágtam magam több ezer oldal szakirodalmon, meggyőződésem, hogy nagyobb rálátásom van a játékra, mint azoknak, akik megspórolták ezt a lépcsőt.

 

December is jól indult, már 2/4-3/6-on is nyertem fixlimit fullringen, aztán a hónap közepén áttértem shorthanded játékra, és iszonyú lejtmenetbe kezdtem. Nem értettem a dolgot, azt hittem mindent jól csinálok, csak a balszerencsét okoltam. Aztán kezdett kikristályosodni, hogy a netes shorthanded játékot nem lehet 20 évvel ezelőtt íródott könyvekből megtanulni, fullringet viszont nem volt kedvem játszani, úgyhogy elhatároztam, hogy megpróbálom megtanulni a többasztalos versenyek stratégiáját.

Egy hónapig nem játszottam semmit, csak bújtam a könyveket (Harrington-trilógia, TT=4 nagyvak rulez:D), írtam fel magamnak minden felmerülő kérdést, ötletet, és próbáltam elméleti választ találni rájuk.

Aztán mikor már kb. képben éreztem magam, áprilisban elkezdtem versenyezni, és szerencsére hamar összejött egy nagyobb score. A Party 5+1 rebuyos versenyén lettem harmadik 1286 dollárért, ami megadta a szükséges önbizalmat, lendületet a műfajhoz. Tehetségem is hamar kiderült, hiszen 7 főnél allin kerültem AT-zel AA ellen, és TTT flop jelezte, hogy jó úton járok...:D

 

Jól mentek a versenyek, sorra értem el jobb és jobb eredményeket.

2006 nyarán egy szerencsés véletlennek köszönhetően (egyik haverom kijutott freerollokon a WSOP-ME-re, de nem volt 21 éves, így megengedték neki, hogy átruházza valakire az indulási jogot) elindulhattam a WSOP főversenyén Vegasban. Bár a verseny nem sikerült vmi jól (bubble lettem), az úton megismerkedtem Beussal, Dinidanival és Tóth Ricsivel, rajtuk keresztül pedig egyenes út vezetett a legendás Zappába, ahol az említetteken kívül is rengeteg hihetetlenül jó játékossal és nagyszerű emberrel ismerkedhettem meg. A játékomra legnagyobb hatással Dinidani, Iteo, Rickó, Mili és Bélabácsi voltak, karrierem mélypontjain rendre Nóra barátom tartotta bennem a lelket, a játékhoz, pókerközösséghez való hozzáállásomat pedig Kornélnak és később megismert „mentoromnak”, Fóris Attilának köszönhetem. Ez a közösség hihetetlen katalizátorként hatott a fejlődésünkre, nem véletlen, hogy azóta annyi kiugró eredmény köthető a Zappában megfordult nevekhez.

 

A többi már kb. történelem, 2007-ben sikerült harmadikként végezni osztással egy 530$-os Sunday Millionon, 2008-ban óriási szerencsével megnyertem az LAPT costa ricai állomását, 2010-ben pedig igazán beindult a szekér, 4. lettem egy Sunday Millionon, megnyertem az IPT Sanremót és ami a legfontosabb, karkötőt nyertem Vegasban a 10000$-os PLH Championshipen. Emellett is jól ment élőben, többek között a tallinni EPT HU-eventjén második, a badeni ECS PLO eventjén 3. lettem, úgyhogy igazán soha rosszabb évet!

 

Ennyit a múltról, a jövőben a rendszeres blogpostok és cikkek mellett videókat is készítek majd a pokerstrategy-nek, az első korlátozás nélkül hozzáférhető lesz minden regisztrált felhasználónknak, a többi a téttől függően lesz elérhető a különböző hűségszinteken.

 

Örülök, hogy egy ilyen jó hangulatú és hozzáállású közösség tagja lehetek, remélem sokat tudjuk majd segíteni egymás fejlődését!